Mindenki ismeri a történetet az aranyhalról, meg a szerencsés parasztról aki azt kifogta. Na én is egy ilyen aranyhalra vágyom. Kicsi voltam még, mikor elég gyakran eszembe jutott, mi lenne ha horgászás közben a patak bokrokkal övezett rejtekében egyszer én fognám ki az aranyhalat. Mit mondanék neki? Hány kívánságom is lehetne? Három? Vagy csak egy? Ez tulajdonképpen mindegy is, egy jó aranyhalas kívánság, és meg is van oldva minden. Aranyhal, aranyhal, kérlek aranyhal, adj nekem sok pénzt, hogy ne legyen soha gondom vele. Ez egy jó kívánság, bár közel sem a legjobb. Szegény aranyhal is unhatja már a folytonos „aranyhalazást”.
Ha most fognám ki, felnőttként, nem pénzt kérnék, bár annyira meglepődnék, hogy az „aranyhal, aranyhalacska” biztosan nem maradna el akkor sem. Olyat kérnék tőle, ami nem csak rám van nagy hatással, hanem minél több emberre. Tényleg, mekkora hatalma van egy aranyhalnak? Bizonyára aki ezt a mesét kitalálta ezen nem sokat gondolkodott, de nem is fontos. Érzésem szerint az aranyhal a mindenkori nagy lehetőség a mesehősök előtt arra, hogy megtalálják a boldogságot. Néha élnek az aranyhal által kínált lehetőséggel, de legalább ugyanakkora arányban kell rossz döntéseket is hozniuk. Az aranyhal kifogása, maga a horgászat aktusa is legalább ugyanolyan fontos ebben az olyan gyakran visszatérő meseelemben. A szerencsét szimbolizálja az aranyhal, a váratlan meglepetést. Így vagy úgy, de ha kifognám a magam aranyhalát, csaki úgy kezdeném: Aranyhal, drága aranyhal...”
