Egyik barátnőm nem rég vett egy kis telket, ahol feltett szándéka volt egy „kis Paradicsomot” létrehozni, ahová elvonulhat a zajos mindennapokból, a városi zsúfoltságból.
A huszonegyedik században, bizony én is amolyan romantikus álmodozásnak tartom az ötletét, de hát mindig is teátrálisabban élte meg a dolgokat, mint mások.
Nem is csépelném vele fölöslegesen a szót, ha nem lennék érintett, e „Paradicsom” létrehozásában, illetve a létrehozás megkísérelésében. Barátnőm ugyanis nagy álmodozó, a fantáziája másokét jóval túlteljesíti, azonban mint ilyen, nehezére esik minden álmodozást átültetni a fizikaiba, ott ugyanis a képzelet, ereje vajmi keveset ér. Mivel belém, némileg több szorult gyakorlatiasságból, én lettem barátosném társa a kert megalkotásában.
Talán észrevette a kedves olvasó, hogy az első mondatban („… feltett szándéka volt ... ”), múlt időt használtam. Nos, ez annak tudható be, hogy az ő kreativitása és az én satnya gyakorlatiasságom, mindössze a telek befüvesítéséig repítette barátnőm terveit, erről viszont részletesebben is beszámolhatok, hátha van még, akinek olyan fejtörést okoz, mint amilyet nekünk is.
A füvesítést mindenek előtt a gyomirtással kell kezdeni, csak úgy, mint a legtöbb kerti munkát; mi a Medallon gyomirtóval permeteztünk, aztán vártuk az eredményt, ami körülbelül két hét után vált láthatóvá. Ekkor aztán nekiláttunk a „romok”, vagy inkább a gyomok eltakarításához. Egyszerű kerti szerszámokat, kapát, ásót használtunk, így nagyjából egy nap alatt (persze ez a terület méretének függvényében eltérő lehet) végeztünk vele.
Mi, - hibásan- következő hétvégén jól megöntöztük a talajt, kicsit megturkáltuk gereblyével, aztán fogtuk a kertészetben vásárolt fűmagokat és egyszerűen, nagyjából arányosan szétszórtuk a telek egész területén. Ugyan a fű úgy egyhónapnyi rendszeres locsolgatás után kiserkent és mivel nem is járkáltunk rajta, míg meg nem erősödött, mára dús zöld selyemfű borítja az egykor kopár telket, azonban, mint utóbb megtudtuk, jóval jobban is lehetett volna ezt csinálni. Nem értettük ugyanis, hogy másoknak, hogyan sikerül síkban olyan szépen egy szintre hozni a talajt, míg nekünk igen-igen hepehupás, göcsörtös a kertecske, ráadásul, rengeteg locsolást igényelt, míg hajlandó volt előbújni.
Bizony, az interneten sok hozzáértő cikket találhatunk a témában, amiket természetesen a magunk részéről, csak utólag olvastunk el. Amit mi elsősorban nem vettünk figyelembe, az, az hogy mikor ültettünk. Elvileg a tavaszi, illetve a kora őszi időszak a legmegfelelőbb, mi persze, ennek ellenére nyáron láttunk, neki, ami egy részt visszanézve kockázatos volt, más részt pedig sok vizet is pazaroltunk a fölösleges öntözések miatt. Ezen kívül a permetezést követően a földet is pihentetni kell néhány hétig és a „göcsörtök” elkerülése végett, érdemes elegyengetni rendesen a talajt! Nekünk hepehupásra sikerült, sok víz pazarlással, de talán kedves olvasó, te ügyesebb leszel nálunk, sok sikert!
