Elmesélem nektek egyik legemlékezetesebb nyári sztorimat. Rekkenő hőségben autóztam hazafelé, mikor az autómmal valami történt. Leálltam egy parkolóban, és eszembe jutott a szerelőm egyik mondata: a fékmunkahengert majd meg kell nézni alaposabban legközelebb. Jaj, Istenem, remélem, hogy nem a fékmunkahengerrel történt valami! Én egyébként nem tudok sokat a fékmunkahengerről. Azt tudom, hogy talán a kocsiban van fékmunkahenger javító készlet, de használni nem tudnám.
Gyors telefon a szerelőnek, aki nemsokára meg is érkezett. Belenézett az autóba: a fékmunkahenger a baj! Előszedte a fékmunkahenger javítókészletet és nekiállt a javításnak. Szerencsénk van, mert csak a fékmunkahenger tömítését kell kicserélni. Ahogy szereli, lelassít mellettünk egy autó. Nem tudnak egy szerelőt? Kérdezi a sofőr. De, de pont az vagyok, mondja a szerelőm. Van maguknál egy fékmunkahenger javítókészlet? Úgy néz ki, hogy tönkrement a fékmunkahenger az autónkban, jó, hogy eddig el tudtunk jönni. Na, a fékmunkahenger itt is! Semmi baj, befejezem az egyik fékmunkahengert, és akkor azonnal kezdem a másikat. A mai napon eddig csak fékmunkahengereket szerelek, úgy látszik. Ekkor megáll egy autó mellettünk. Mi a baj? Kérdezik. Csaknem a fékmunkarendszer ment tönkre? Akkor már dőltünk a nevetéstől, de szerencsére a második autónak rendben volt a fékmunkahengere.
