KertészMester.Blog.hu

Vajon létezhet-e alternatívája a már jól bevált és megszokott mezőgazdasági formáknak?!
Tudom, sztereotípiákban gondolkodunk, hiszen legtöbbünknek halvány fogalma nincs arról,
hogy is működik egy eke, milyen egy gyümölcsfa, melyről leszakítjuk a szilvát – persze,
nem mi szakítjuk le, hanem szorgos kezek, akik eljuttatják a piacra, ahol is jobb esetben
megvesszük; de rosszabb esetben csak a dobozos lekvárban találkozunk vele, vagy akár egy
speciális csokoládéba töltve látjuk viszont a „szilvát”. Mégis, azt gondolom létezik alternatíva
a sorozatos, elidegenítő effektusok kivédésére, és arra, hogy közelebb kerüljünk a „kerthez”,
ahogy Rousseau is közelebb jutott hozzá…

Béreljünk egyet, szerezzünk egyet! Ilyen megoldásként kínálkozik a városi kertészet, ahol
is nagyjából ötven négyzetméteren meg tudjuk termelni magunknak az egy évre szükséges
zöldség és gyümölcs mennyiséget egy háromtagú család esetében. De sajnos ennek is vannak
hátulütői, hiszen ez a legkevésbé sem „bio”. Az alapok hibádzanak: városi levegő, szmog,
savas eső, és egyéb kellemetességek miatt ez a termék, már nem az a termék. Szerezzünk
kertet, másképp! Menjünk Pesttől egy kicsit messzebb, mondjuk pár tíz kilométerre, és
béreljünk – ha már úgysincs kedvünk megvenni – egy kertet. Fizessünk érte havi fix
összeget, menjünk le néha dolgozni és akár megbeszélhetjük az ottani kertes-gazdával,
a „tulajjal”, hogy meresztgesse rá a szemeit és óvja tolvaj kezektől palántáinkat. Járjunk
le hetente, vigyük le az irodából a többieket, team building-re, amolyan jó kis parasztos,
pálinkás, törkölyös-tönkölyös, homeopátiás találkozókra, ahol miközben egymás lelki világát
kielemezzük, egy kicsit össze is sarazzuk magunkat, de megvan az értelme, vihetjük haza
a retket, paradicsomot, uborkát, paprikát, de akár a gyümölcsöket is. Ezen kívül, ha már
nincs szándékunkban, hogy állatokat tartsunk, mondjuk a panellakásban, a kilencediken pl.:
egy tehenet, vagy ötven csirkét, szintén beszélhetünk a kertes-tulajjal, hogy neveljen már
nekünk, no! egyet-kettőt közülük, és amíg tart a nevelés, addig lemegyünk, megsimogatjuk
a fejecskéjüket – úgyis nem sokára találkozunk –, persze a tányérban látják egymást újra
viszont, a matató ujjak és az ismerős…

Vissza a kertészethez! És nem az enyészethez, melynek nagyjából ugyanolyan az arculata,
csak míg az egyik fejlődik, addig a másik egyre sötétebb színekkel pusztul és magával
ránt lassan a föld felé, és ha jól állunk karma-ügyekben, még a végén jól fésült retekként
végezzük. Akkor már inkább legyünk mi a kertészek és némi alter kocsmázás után vegyük
a fáradságot, hogy azt a havi tízest bedobjuk a kertbe és hazavigyük a befektetett összeg kb.
tizenöt, húszszorosát terményekben. Megéri!