KertészMester.Blog.hu

A gyümölcsök és zöldségek legrégibb tartósítási módja az aszalás. Ahhoz, hogy az aszalás sikeres legyen csak napfény vagy meleg szükséges. Az aszalás segítségével tartósított zöldség és gyümölcsféle kis helyen elfér. Az aszalt növényekből szükség szerint használhatunk, kevésbé romlik, mint a befőtt. Ahol a napi fogyasztáson felül még marad is a termelt zöldségből, gyümölcsből, érdemes akármilyen kis mennyiséget is megaszalni. A leginkább elterjedt a szilva aszalása. Az aszalt szilva anyaga a sárga vagy kék szilva, ringó. Az aszalás előkészítéseként a  gyümölcsöt szűrőbe téve 1-2 percre lobogva fövő vízbe kell tenni.

Manapság a klímavá ltozás miatt (is) elég költséges dolog lett maga a víz . A mezőgazdaság
próbál minél költségmentesebben vízhez jutni ,mert ugye elkerülhetetlen tevékenysége az öntözés.
Ezért lehet látni egyre többhelyen a napelemes szivattyúrendszereket. A napelemes rendszerekkel
elhagyható az áramforrás mert az energiatermelés mondhatni ingyen van! Áramforrás nélkül- itt
értem az akkumlátort- tartósabbak a rendszerek és alegfontosabb, hogy olcsóbbak. Ha esetleg van
hálózati áram (230V), akkor a szaldós hálózatra kapcsolt napelemes rendszer a legajánlottabb
módszer, mivel visszahozza a szivattyúzás összesköltségét.

A könnyezőpálma (monstera deliciosa) nevével ellentétben nem a pálmaféléknek, hanem a
kontyvirágfélék trópusi nemzetségének kitüntetett darabja. Reggelente rendszerint vízcseppek
jelennek meg levélcsúcsain, innen az elnevezés.

Mezőgazdaság és természet. Rokon fogalmaknak tűnnek. Amikor elindult az, amit mi most mezőgazdaságnak hívunk, akkor még hasonlított is egymásra a kettő. Hiszen az volt a helyzet, hogy az ember megmondta az élelmet termő növénynek, mennyit teremjen, és az termett. Nem biztos, hogy elsőre, de jól sikerült, egyre gyarapodott az ember. Több ember több termést igényel, több termés meg több földet. A föld azonban nem csak gabonát terem, hanem fát is, ami meg a gabona útjában áll. El kell tüntetni, hogy legyen mit enni.

Vajon létezhet-e alternatívája a már jól bevált és megszokott mezőgazdasági formáknak?!
Tudom, sztereotípiákban gondolkodunk, hiszen legtöbbünknek halvány fogalma nincs arról,
hogy is működik egy eke, milyen egy gyümölcsfa, melyről leszakítjuk a szilvát – persze,
nem mi szakítjuk le, hanem szorgos kezek, akik eljuttatják a piacra, ahol is jobb esetben
megvesszük; de rosszabb esetben csak a dobozos lekvárban találkozunk vele, vagy akár egy
speciális csokoládéba töltve látjuk viszont a „szilvát”. Mégis, azt gondolom létezik alternatíva
a sorozatos, elidegenítő effektusok kivédésére, és arra, hogy közelebb kerüljünk a „kerthez”,
ahogy Rousseau is közelebb jutott hozzá…

Erősen tombol a július, s mint minden évben, most is eszembe jut, hogy
régen, gyerekként ez az időszak egyet jelentett a ribizliszezonnal.
Talán nyolcéves lehettem, amikor gyerekkori barátom először említette,
hogy némi zsebpénzt kereshetnénk, ha elmennénk ribizlit szedni
napszámban a község szélén fekvő ribizliföldeken. Mivel adódott is
lehetőség egy közelben lakó kedves tulajdonosnál, igen hamar, már a
szezon elején debütálhattunk napszámosként. Mivel édesanyám tudta,
hogy megbízható helyre megyünk, könnyedén beleegyezett a dologba.
Persze gondolom az sem zavarta, hogy egészségesen, kinn a levegőn
töltöm a nyarat, némi pénzt keresek és megismerem annak értékét.
Miután édesanyám telepakolt szendvicsekkel és limonádéval, útnak
engedett. Reggel hat órára mentünk a ribizlitulajhoz, aki létszámtól
függően a nagy kék ifájával, vagy a kis piros bogarával hordott ki a
pár kilométerre elhelyezkedő földterületre, ahol a szép sorokban
ültetett bokrokon messziről pompázott a piros ribizli.
A kinn töltött órákat tartalmas beszélgetésekkel töltöttük, s mivel
teljesítményre fizettek, szigorú munkát egyikünktől sem vártak el, így
a móka sokszor meglátszódott a napi béremen. Az aktuális bokor
legszebb fürt ribizlije mindig fogyasztásra került, de kedvenc
gyümölcsömmé sohasem vált, talán a kesernyés íze miatt. Majszolás,
vagy ribizliszedés közben az idősebbek tapasztalataikat és legendáikat
mesélték előszeretettel, amit csendben, tisztelettel végighallgattunk,
és az érdekesebbeket, vagy izgalmasabbakat sokáig emésztettük.
20-25 forintot kaphattunk ezekben az években egy kiló ribizliért, és
amikor így napi ezer-kétezer forintot haza tudtunk vinni nyolcévesen,

igencsak büszkén mutattuk otthon a megkeresett pénzünket. Nem volt
célom meggazdagodni ebből, s még megélhetésre sem kellett számolnom,
de megtanulhattam piciben, hogy mennyi pénz mennyi idő alatt fogy el,
s ez mennyire függ takarosságtól, önzőségtől, irigységtől,
kapzsiságtól, habzsolástól és dőzsöléstől.
Kora estére jutottunk haza több-kevesebb fáradtsággal, de soha nem
jutott eszembe lefekvés előtt, hogy ne lenne kedvem másnap munkába
menni. Persze ez mára elmúlt, ahogyan a gyermekévek. De a ribizli az
örök.

  Képzeljétek, osztálytalálkozón voltam tegnap, s egy percig sem tudom tovább magamban tartani élményeimet. Nagyon vicces volt látni, hogy ki mennyire megváltozott, s persze azt is, hogy némelyek pedig épp ugyanolyanok, mint tíz éve voltak. Ez utóbbira remek példa mondjuk Csabi. Már középiskolában is a rock bandák vagy a könyvek helyett a nagypapájával lógott a földeken vagy a műhelyben, s így nem is csoda, hogy a mai napig is a mezőgazdasági gépek töltik ki minden gondolatát. Évek óta gyűjti, és persze használja is őket. A vacsora alatt egyszer csak minden átmenet nélkül elkezdett áradozni az új szárzúzójáról. Igen, jól hallottátok, szárzúzó!:)

 Sziasztok!

Sikerült időt szakítanom arra, hogy végre elmeséljem nektek, hogy ott voltam a december első hétvégéjén rendezett OTP Bank Fogathajtó Világkupán, ahova muszáj voltam elmennem, hiszen párom rajong a fogathajtásért. Nem tudom honnan ered nála ez a nagy imádat a fogathajtás iránt, de már gyerekkorában is arról ábrándozott, hogy ő egyszer fogathajtó lesz. Lehet, hogy előző életében görög volt és az olimpián részt vett a fogathajtó versenyeken, ezért maradt meg nála még ma napig ez a szenvedély, ki tudja?

 Egyik barátnőm nem rég vett egy kis telket, ahol feltett szándéka volt egy „kis Paradicsomot” létrehozni, ahová elvonulhat a zajos mindennapokból, a városi zsúfoltságból.

A huszonegyedik században, bizony én is amolyan romantikus álmodozásnak tartom az ötletét, de hát mindig is teátrálisabban élte meg a dolgokat, mint mások.
Nem is csépelném vele fölöslegesen a szót, ha nem lennék érintett, e „Paradicsom” létrehozásában, illetve a létrehozás megkísérelésében. Barátnőm ugyanis nagy álmodozó, a fantáziája másokét jóval túlteljesíti, azonban mint ilyen, nehezére esik minden álmodozást átültetni a fizikaiba, ott ugyanis a képzelet, ereje vajmi keveset ér. Mivel belém, némileg több szorult gyakorlatiasságból, én lettem barátosném társa a kert megalkotásában.
Talán észrevette a kedves olvasó, hogy az első mondatban („… feltett szándéka volt ... ”), múlt időt használtam. Nos, ez annak tudható be, hogy az ő kreativitása és az én satnya gyakorlatiasságom, mindössze a telek befüvesítéséig repítette barátnőm terveit, erről viszont részletesebben is beszámolhatok, hátha van még, akinek olyan fejtörést okoz, mint amilyet nekünk is.

 Úgy négy éve, hogy a mostani házunkba költöztünk. Egy idős bácsi lakott benne korábban, úgyhogy elég elhanyagolt állapotban került hozzánk, főleg, ami a kertet illeti. 

A hátsó kertben nagyjából derékig érő gaz, ami csak azért nem terjedt ki az első kertre is, mert ott azért jöttek-mentek időnként, kitaposták a gazt. A ház belső felújítgatásával párhuzamosan a kertnek is nekiálltunk, mielőtt még a kukacoskodóbb szomszédok feljelentettek volna (már öt éve élünk itt és a hátsó szomszédunkat leszámítva, a körülöttünk élők nagyon kedvesek).

 Mit tudok a cseresznyéről? Lássuk csak:

A cseresznye régóta termelt gyümölcs Európában. Mégis kevesen tudják, hogy a görög és római kereskedők hozták be időszámításunk előtti időkben. A rómaiak már több cseresznyefa fajtát is ismertek. Találtak onnan való cseresznyefa metszési útmutatásokat, s az egyes fa fajtákról szóló leírásokat is.

 Horgászboltokban, állat felszerelési üzletekben, esetleg nagyobb áruházakban könnyen beszerezhetjük a számunkra szükséges haltápot. A haltáp fajtájának kiválasztása attól függ, milyen típusú halacskáink vannak, mivel minden egyes hal típus más-más haltápot igényel. A haltáppal fedezzük a halnak a megfelelő tápanyag és vitaminszükségletét. A növényevő díszhalaknak lehet adni lemezes vagy szemcsés állapotú haltápot, ez azért lényeges, mert a hal különböző vízmélységből veszi fel az ennivalóját. A lemezes haltáp nem süllyed el, vagy a víz tetején úszik, vagy pedig a vízben lebeg. Ezt a fajtájú haltápot elsősorban a kisebb díszhalak, mint a guppi tudják elfogyasztani.

 Manapság nagyon sok idős ember marad társ nélkül, akik magányosan élik az életüket. Szeretethiányban szenvednek, amelynek kínjait egy hűséges barát feltétel nélkül megszűntethet. Ez nemritkán egy kisállat személyében történik meg. A nyugdíjas idős emberek sok esetben kisjövedelműek, nem lennének képesek megfizetni egy drágább kutyafajtát. Az ő esetükre megoldás lehet egy elvihető ingyen kiskutya, ami megoldja az egyedüllét kérdését. Számos kisgyermekes családban is felvetődik a kiskutya tartása, főként azoknál a családoknál ahol egy kisgyermek nevelkedik, ilyenkor egy kiskutya „ testvér potlóként” tudna működni.

 Ha otthonunkba kisállatként hörcsögöt választunk, akkor mindenképpen gondolnunk kell arra is, hogy megfelelő felszerelést is válasszunk hozzá. A felszerelésekhez tartozik a hörcsögalom is , mely többféle kivitelben, nagyságban választható. A hörcsögünk számára szükséges a hörcsögalom, mivel a hörcsög abból csinál magának fészket. Szeret elbújni a hörcsögalomban és nem különben a melléktermékek felfogására is szükséges. Ha van elég raktározó helyünk, mindenképpen érdemesebb minél nagyobb űrtartalmú hörcsögalmot vennünk, mert ez gazdaságosabb. Létezik még vákuumos, préselt formájú hörcsögalom is, mellyel nagyobb adagot tudunk egyszerre kisebb helyre eltenni.

  A lelekes és lelkiismeretes kutyagazdi a kutyának is vesz fogkefét, mégpedig kutyafogkefét. Ezek a termékek nem hasonlítranak az emberek által használt fogkeféhez, sokkal inkább van olyan formájuk, mint egy közönséges csontnak. Ettől lesznek kutyafogkefék. A kutya elfogyasztja, mint valami lassan kopó játékot, és megtisztul a foga. Aki a kutyafogkefét úgy képzeli el, hogy a kutyák lefekvés előtt a gazdi mellett várják a sorukat, hogy a mosdókagylónál megmosság kutyafogaikat, az semmit sem tud a kutyafogkefék működéséről. Milyen kutyafogkefét érdemes venni?

  Mindig csodáltam azokat, akik képesek voltak megtanítani egy papagájt beszélni. Végülis csupán ennyi választja el az ember attól hogy legyen egy beszélő papagája. Beszélő állatokról is lehet néha hallani, de kétségtelen, hogy a beszélő papagáj a leggyakoribb ebben a témában. Miről beszélnek ezek a papagájok tulajdonképpen? Kommunikáció az ami közöttük zajlik, vagy csak úgy beszélnek? A beszélő papagájok története azt hiszem egészen régre nyúlik vissza, ki ne tudna felidézni egy-egy ilyen papagájt egy ismerős kalózkapitány vállán, igen egy beszélő papagájt.

  Azt olvasom, hogy nem lehet a törpehörcsögöt egyedül hagyni. Nem értem ezt a dolgot, és egyáltalán nem hiszem el. Miért ne lehetne egy kis állatot egyedül hagyni? A törpehörcsög talán hörcsög mivoltából kifolyólag, és persze a méretéből is, jobban fél a dolgoktól? Törpehörcsög élete talán szerinte nagyobb veszélyben van, mint egy macskáé? De lehet, hogy a törpehörcsög félelmének a problémáját nem itt kell megragadni. Lehet, hogy a törpehörcsög fajtájából adódóan egy félős állat, lehet, hogy fél törpehörcsög fajtársaitől is, hát akkor miért ne féle az egyedülléttől.

  Mindenki ismeri a történetet az aranyhalról, meg a szerencsés parasztról aki azt kifogta. Na én is egy ilyen aranyhalra vágyom. Kicsi voltam még, mikor elég gyakran eszembe jutott, mi lenne ha horgászás közben a patak bokrokkal övezett rejtekében egyszer én fognám ki az aranyhalat. Mit mondanék neki? Hány kívánságom is lehetne? Három? Vagy csak egy? Ez tulajdonképpen mindegy is, egy jó aranyhalas kívánság, és meg is van oldva minden. Aranyhal, aranyhal, kérlek aranyhal, adj nekem sok pénzt, hogy ne legyen soha gondom vele. Ez egy jó kívánság, bár közel sem a legjobb. Szegény aranyhal is unhatja már a folytonos „aranyhalazást”.

  Na végre el lett döntve, hogy mi lesz az ajándék. Kapaszkodjatok meg, egy terrárium. Már csak ki kell magam képezni ebben az ügyben, ugyanis számomra a terrárium eddig gyenlő volt az akváriummal. Terrárium hüllőknek, terrárium pókoknak, ezernyi megoldás létezik arra, hogyan lehet még kényelmesebbé tenni egy ilyen üvegkalitkát. Viszont azt is figyelembe kell, venni, hogy milyen állatot teszünk, bele, mert nem minden faj alkalmas terráriumban való tartásra. terráriumi hüllőket néztem nemrég, hát ha valaki nem fél ezektől, és elég bátor ahhoz, hogy csak egy terrárium üveglapját helyezi maga és a terráriumban tartott fenevad közé, akkor hajrá.

  Mit eszik egy vadászgörény? A szomszédnak már régóta van két vadászgörénye, nagyon aranyosnak tűnnek, de vadászgörény témában nem vagyok valami járatos. Nem tudna valaki kisegíteni ezzel kapcsolatban? Szeretnék én is legalább egyet, itt már biztosan nem lennének egyedül, köszönhetően a szomszédos vadászgörény párnak. Hogyan kell gondozni egy ilyet? Miben lakik egyáltalán? Hová piszkít? Lehet kapni vadászgörényeknek külön almot? Vagy külön kuckót kell nekik venni? Semmit nem tudok a görényekről, ha vadász, ha nem vadász.

  Nagy tételben szeretnék  olcsó macskakaját vásárolni. Megfelel a silányabb minőségű macskakaja is, de jó lenne inkább valami olyasmi, amit a macskák sem utasítanak vissza. Egyébként a macskáknak csak macskakaját lehet adni? Mi történne, ha más állatnak szánt kaját teszek a macska elé? Megeszi vajon? Macskakaja egyébként is már annyi van, hogy lehetelne ezt követni. Macskakajával álmodik az ember manapság, ezt reklámozzák mindenhol. Igaz, azok a macskakaják a drágább macskakaják közé tartoznak, nekem meg olcsóbbra lenne szükségem.

Elhatároztam, hogy az idei nyarat külföldön töltöm, és autóval körbejárom Európát. Vagyis egy részét csak persze. Így már most tavasszal, az autómat kicsit feljavítom, és első lépésként megszabadulok a használt nyári gumiktól. Vagyis meghirdetem, ahol tudom, hogy használt nyári gumi eladó. Csak kell valakinek használt nyári gumi, nem? Egyébként az én használt nyári gumim nem kopott vagy ilyesmi. Elindulni viszont nem akartam használt nyári gumival a melegben. A hirdetési újságba így feladtam egy hirdetést, hogy használt nyári gumi eladó. Remélem, hogy valaki pont ilyen márkájú használt nyári gumit keres, és persze, pont az én használt nyári gumimat akarja megvenni.

 Elmesélem nektek egyik legemlékezetesebb nyári sztorimat. Rekkenő hőségben autóztam hazafelé, mikor az autómmal valami történt. Leálltam egy parkolóban, és eszembe jutott a szerelőm egyik mondata: a fékmunkahengert majd meg kell nézni alaposabban legközelebb. Jaj, Istenem, remélem, hogy nem a fékmunkahengerrel történt valami! Én egyébként nem tudok sokat a fékmunkahengerről. Azt tudom, hogy talán a kocsiban van fékmunkahenger javító készlet, de használni nem tudnám.